A kreácionizmus tanítása szerint az embert, a Földet és az egész világegyetemet Isten teremtette, vagyis nem a semmi robbant fel évmilliárdokkal ezelőtt, elindítva a véletlenek láncolatát, és végül létrehozva a ma látható komplex világot.
Mindannyian egy precízen megtervezett és megalkotott, önmagát szabályozni képes, parányi „űrjármű” lakói vagyunk. Mindennapjainkhoz ugyanúgy hozzátartozik a túlélésért folyó harc, a hódítás és a halál, mint a szépség, az illatok, a szeretet és a zene. Gondolkozz el a következő dolgon! A matematika, a filozófia, a tavasz, a gonoszság, a földművelés, az udvarlás, a kvazárok és a rágógumi, minden a semmiből jött volna létre minden ok nélkül?
A Földön eddig élt nemzedékek közül a miénk mentegetőzhet a legkevésbé azzal, hogy nem tudta felismerni a körülöttünk lévő világban a Nagy Matematikust, aki csöndben van jelen mindenütt. Ő volt az, aki mozgásba hozta mindazt, amit magunk körül látunk. Félelemmel vegyes tisztelettel kellene felnéznünk rá, ehelyett önhittek vagyunk, és kételkedünk.
Úgy 3000 évvel ezelőtt írta Dávid, Izrael királya: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?" (Zsoltárok 8, 4-5)
